Bevásárlás, szép hely jó hely, alvás a parkban, reggel csepereg az eső.
Első igazi túra, Chateauneuf-ben zuhog az eső és ezért a Hotel de la Poste-ban szállok meg. Kis falu, buli+fényszórók jul.14 miatt.
Tetszik nekem Avignon, épp szinházfesztivál van, az eső egész nap zuhog és ezért a jó átlagsebesség meg ujból szálloda.
A túra egyik legszebb része, sok a hegy de van lejtő is. Calas Aix-en-Provence kozelében van. Alvás egy iskola udvarában.
Marseille látogatás; büdös nagy város, nem igazán tetszik. Ellenben gyönyöruek a Calanque-k. Kibaszott nagy hegyek. Hyeres gumihiba, alvás az utkereszben, reggel 3 órakor automata öntöző. :-)
St. Tropez = yachtok, rém drága, jó vendéglők, nagy-nagy buli, lányok. De szép volt. Alvás a parkban amig a rendőrők jönnek majd egy udvaron másnap délutánig. :-)
Riviera túra. Idönként megfürödik az ember. Nem rossz, nem rossz. Cannes-ban már nagyon fáradt vagyok és az eső is hull igy hát szálloda lessz.
Monaconak alig vége és máris Italia. Sok sok alagút, a forgalom még mindig nagy de nem annyira mind Cannes körül. Nagyon szép kocsmát találtam San-Remoban de egy berugásnál többre nem futotta. Alvás valami szaros helyen a bokorban.
Útközben fürdögél az ember. Savona elég csúf hely. Alvás a hegy alatt egy lezárt úton. Mert kövek hullnak.
Gyönyörű az út, de rém meredek. 1800 méteres hegyen kell átkellnem. Csak a hétvégi motorosok zavarnak. Piacenza jó hely. Alvés egy parkban. Genovaba nem engednek be, mert antiglobálok Bush-bácsit dobigálják.
Gamat az út. Ennél rondábbat el sem lehet képzelni. Sok a teherautó, meleg van és büdös. Milánoban két napig lebzselek. Biciklit itt hagyom és bukarestbe repülök.
Lahti csúfocska, szállodában alszom kimerülés miatt, kocsmázás de csak egy sörre, meleg van, +18° éjjel 12 órakor, sötétség van kábé 2 órát de az sem igazi.
Gyönyörű útvonal, ritka forgalom, +30° Celsius este fél hétkor, sátorozás egy falucska strandján, az új sátor lehetne jobb is.
Taarvala szép nagy tó, van hosszú keskeny nyelv a tó közepéig, sátorozás az erdőben két "tó" között, első szomorú találkozás a hirhedt szúnyogokkal, itt már egyáltalan nem sötétedik be.
Vége a mocsárvidéknek ? esik az eső, eléggé dombos a terep, ebédre finn nénivel értekezni kézzel-lábbal hogy én pedig éhes vagyok.
Rekord távolság és rém jó átlag, éjjel 2 órakor érkezem ouluba, bicikli bácsi elkisér egy darabig es közbe traccsolunk, kedves finn lány hazakisér (megmutatja hol a sátorhely), blattolás a kempingben, miért nem sós a tenger ??
Ouluban fűrdés, sörözés, lazálás. Nem rossz hely. Éjszakai út tervezve de nem sikerült. Monoton az út és néha rámijesztenek a teherautók. Alvás egy lerobbant strandon veszekedős hosszúcsőrű madarak mellett.
Tévedés miatt 10km visszafele mentem :-(. Kemijoki nagy szép folyó. A város nem. Pizzát kihozzák az asztalhoz de a villáért saját magam kell elfáradjak. Rovaniemi nagy sötét felhőkkel vár.
Kurvára hosszú az út és hüvöske. Első rénszarvasok. Vaddisznót ebédelek az utcai árustól. Eső miatt kihagyom Mikulást. Részeg alag lakást igér egy faluban Kittilä előtt de egy órás falulátogatás után kiderül hogy csak a szája járt.
Roppant kimerülve ébredek fel, lehet lázam is van. Út gyönyörű, embernek nyoma sincs. Pokkában találkozok két német ápolonővel (christina + birgit), egy német házaspárral és egy igazi svéd aranymosóval. Bor/háziszőttes/tábortűz.
Közös út az ápolónőkkel és egy svéd pasival (Nils). Eső, látványos felhők, laskafőzés. Inariban a késdobáloban ivászat a művésznővel (Merja Aletta Ranttila). Jól be van rugva a hölgy és állandoan ölelget. Máskülönben igaz amit mondott, hogy ő egy hires Saami festő.
Sok sok domb és az ellenszél az agyadat is kifújja. Az utóbbi napok "bulizásai" után únom az útat egyedül. Elso nap Norvégiában. Jaj de drága :-(Sör 7EUR, McDonalds menü 15EUR)
Durva élmény a 3km alagút miközben faltörő gépek körbevesznek és ijesztő zajt produkálnak. Megkezdődött a jeges óceán (barents tenger). Lappföldhöz képest errefele tömegnyomor van.
Na végre ! A 7km-es alagút nagy dolog, több mint 60km/h rohanok az első felén miközben köd van, hideg és a szellőző berendezés óriási zajt csap. A végcél egy shopping center, tömve tele nyugdijasokkal :-(
Hajókázunk két napot. MS Vesterålen. Honningsvåg - Havøysund - Hammerfest - øksfjord - Skjervøy - Tromsø - Finnsnes - Harstad - Risøyhamm - Sortland - Stokmarknes - Svolvaer - Stamsund - Bodø. Nagyon szép.
Sok a vénember a hajón, szép kocsma Tromsøben, norvég tündér, Trollfjorden (utolsó vitorlás-gőzöscsata 1880-ban). Drága. Svájci házaspár, angol motoros, német kerékpáros, australopitekuszok.
Mesés. Sok a hegy de jó formában vagyok. Nagy hegyek, fjordok, vizesések. Alvás a svéd/norvég határon korülvéve havasokkal. Seggem odafagy oszt továbbmegyek de szerencsére találok egy elhagyott házat ahol tüzet lehet rakni.
A hegyek elmúlnak és lassan-lassan visszatér a finnországban is megismert táj. Miután elértem a Nordkapp-ot az út visszafele egész nehezemre esik. Ez kell legyen a hátránya egy korútnak.
Rém lusta vagyok, az út is monoton és úgy örvendek az első pénzautomatának mind egy kisgyerek a fagyinak.
VÉGE ! Tovább nem pedálozok.
Másnap. Majd lekésem a hajót. A hajón jobb a társaság mind a Hurtigruten. Sok sok kislány és a két copfos svéd csajok teljesen megbolonditanak :-). Taxival Sejnajokiba egy orosz nénivel hogy érjuk el a vonatot Helsinkibe. Hiába.
Bar15 -ben beleszerettem egy "Nyár" nevű lányba. Egy félóráig szomorkodtam egyedül majd egyből körbecsődültek és egész éjjel itattak, főleg "Nyár". Már-már lemondtam a vonatomrol, de oszt mégis elváltunk. Kár.
Pihenés. Pihenés. Pihenés.
"Hát ennyi volt csak az egész ?"
Else patak nyomát követem, keskeny út, nagy forgalom. Borús, viharos idő. Finnentrop után szép az út erdőben. Sátorhely ideális.
Vége az esőnek, kisüt a nap, csendes utcák, falvak, kein Verkehr. Niederasphe teccik robinak. Mellnau előtt szép fotó az három fákkal. Dombos a hely. Eltévedek az erdőben és visszafele kanyarodvén kötök ki Roda-ban.
Gyönyörű útvonal, nagy erdők és dombok. Kis falvak, olyan rendes fajták. Vitorlásrepülés Schwalmstadt/Ziegenhain -ban. Bad Hersfeld teccett nagyon.
Első éjszaka amikor rendesen aludtam, annélkül hogy odafaggyak. A záporeső már nem is számit. Kegyetlenül megtámadtak a csigák. Egy, kettőt el is kaptam. Lencsevégre. Fürdés a patakban, de a telefonom még nem tud uszni. Hogy rugja meg a ló ! Finom a török pizza, Meiningen előtt lenni szép vár.
Eső. Sátort le kell húzni nagy vizben is. Suhl-ban elkényeztetem magam a "Gastmahl des Meeres"-ben. Nem volna szabad mert a költségvetésem megsinyli. "Óriási" hegyek, hideg van es esik az eső. Ujabb rekordot állitottam: 74,1km/h ! Thüringen, sok erdő, szomorú bányavárosok. A telefonom is kezdett megszáradni.
Frankenwald-on keresztül vezet az út az ún. "Rennsteig" -en. Gyönyörú szakasz de nem lehet szusszal birni. Ráadasul félóránként zuhog az eső, aminek következtében megfagyva érkezem Hof-ba.
Vadállatok hörögnek a sátram körül és nem tudok rendesen aludni. A rosszabbik az hogy csonttá fagyok. Az út nagyon szép a szokásos félóránkénti esővel. Markneukirchen-ben mindenki hangszert gyárt. Cseh határ, zöld határ, vámos nincs. Sokolov-ig mintha Arabellás mesékből vágták volna ki a tájat. Vagy mégis forditva volt ? A csehek nem járnak autóval. Mert ha jártak volna akkor találkoztam volna velük. A sör 19 korona (0,60 EUR). Jo sült köritéssel 4EUR. Első éjszakai utam. A sátrat éjjel egy órakor húztam ki. A kerékpárlámpa nem müködik, fejretevős lámpával világitom az utat. Szerencse a teliholdal.
Szép út, elég sokat kell tolni. Kadan aranyos városka. Kyselka lerobbant borvizfürdő. Sok, sok őzzel találkoztam és estefele majd baleset lett egy ilyen találkozásból. Éjszaka pedig hörögnek. Mind a horrorfilmekben. Már nem volt olyan hideg éjszaka es reggel sem esőre ébredtem.
Végre egy jót aludtam. A hangoskodó őz(?) nem tudott sokat zavarni. Napsütésre ébredni már rendkivüli eseménynek számit. Ma nem sok minden történt. Szép volt az út amig Prága közelébe nem értem. Ott tévelyegtem falucskák, ipartelepek es szemétdombok között amig végre du. 3-ra beértem a központba.
Lődőrgés Prágában, kocsmázás, stb. Száraz testvérek (Gábor, Zoli) látnak vendegül a Trojában.
Elég nehéz volt két nap züllés után újból elindulni de aztán mégis osszejött jó távolság és átlagsebesség. Prágábol kijutni három óra. Kutna Hora emlitésre méltó városka. Szálláshelyet nem nagyon találtam, rákényszerultem szántóföldön sátorozni. Elszakadt a km-óram kötele is.
Nagy vihar volt az éjszaka de egészen meleg (zokni nelkül aludtam :-) A sátrat nem vitte el a szél de reggel nagyon kellett a sarat gyúrni. Lett is a cipőcském 25 kilós. Sec közelében nagy tóhoz értem és elvesztem az erdőben. Két órán keresztül "cipeltem" a biciklit a hátamon. Throva Kamenice-ben megettem egy bramburak-ot és két korsó sört 50 koronaert (sör = 38 Eurocent!). Nagy hegyek es bizony kell tolni.
Vaddisznótámadás ! Fel kellett fessem a harci szineket és csatakiáltással kirohantam a sátorbol. Észhez tértek az állatok. Erdők között nagy tó gáttal és lezárt úttal. Lejtőre könnyü biciklizni (lásd átlagsebesség)
Keményen rányomtam a pedálra és átszáguldottam Szlovákiaba. Hodoninban elköltöttem utolsó koronámat és át kell vészeljem szlovákiat abszolut semmi pénz nélkül. Határon ellenőrzés a jó keleteurópai modon. Szegény vámosok zavarba estek mert nem volt beutazási pecsét az útlevelemben. Kihivták a fönök fönökét, de az is csak csóválta a fejét, hogyasszondja ha nincs pecsét akkor én nem is vagyok a szeme elött. Iluzió az egész.
Monoton, unalmas és lapos. Egyetlen élmény a permetező repulőgép és a cseresznyefa. Esztergom nagyon szép. Mo. drága, a sör legalább háromszor annyi mind a cseheknél. Dömösön blattolni akartam a kempingben. Nem jött össze de amint kiderult a 600Ft sátorhely tulajdonképpen 2200Ft.
Joli, Anette, Köpe Csaba tartott vendegül. Isten áldja meg őket. :-) Kocsmanyitás "Up&Down"-ba, ivászat Anettnél reggel 5-ig.
Másnaposság, turistáskodás, frizby party.
Éjszakai fürdés Egerszalókon. Gözölgő kő, csillagfény, meleg víz, sörözés, emberkek.
Jó reggeli után dél körül sikerült elindulni. Ahogy az üllöi utat elhagytam az út várakozásaimmal ellentétben elég szép volt. Főleg Tápiobicske körül.
Nehéz nap. Berepült a légy a szemembe, az orvosbácsi pedig "kimütötte". (Tiszasüly). Kánikula, ellenszél, jaj, majd belehaltam.
Debrecenig valahogy elkinlodtam, igaz beborult az ég ami nagyon segitett. Debrecen nagy poros város, van benne szökökút és sárga templom. Létavértesen visszaforditott a hatarőr, igy szépen fel kellett kerüljek Nyirábrányig. Ez valami 50km ráadas. Érmihályfalván elszakadt az első fékem. Alvás Otományban az "Őz szálloban". Az Őz elszaladt, Robi pedig maradt.
Szép reggel. Fényes napsütés, madárcsiripetelés ás az emberek aratnak a mezőn. Kezd dombos lenni a vidék. Az utak gödrösek nagyon. Margitán megcsapott a por, a bűz, a mocsok, románia :-). Elég sok időbe telt amig rendbe jöttem. Szilágysomlyón felvidámodtam, a kerékpárboltos is sokat segitett ebben. Jót tett a biciklimnek a szerviz és a boltos lelkesedésébol is ragadt rám valami. (Oláh Stefi)
Lejtő, rövid út, bácsi szamárral.
Pihenés.
Pihenés.
Még mindig pihenés.
Ami a németországi térképen nincs feltüntetve az azt jelenti, hogy nem aszfaltozott első minőségű út. Magyarországon ha nincs út a térképen akkor a valóságban sincs. Romániaban a térképen feltüntetett útnak nincs valós megfelelője... Mezőbánd kemény falu.
Lusta vagyok, kényelmes. Cigánylányok az első emberszabású modeljeim :-) Gyönyörű fotók Kebeles környékén. Megátkoztak hogy törjön el a biciklim és a lábam ha nem küldök fotót nekik is. Ha az átok nem fog (ami eléggé valószinütlen) akkor el fogják venni a biciklimet amint arra járok. Tg. Mures, str. Ivanesti 55 Balazs Lucretia
Sóbánya, Parajd, Korond, kosár, agyagedény, nagy nagy házak. Szejkefürdő, Udvarhely, juhász bácsi, kerékpáros útitársak, poros Oklánd.
Nagyajta - gumidefekt, sörösüveg teljesen átvágta a hátsó kerekem.
National TV követ egészen a határig. Szuper jó a három kocsis személyvonat. Alvás a Práter uccában Tumiczunál
Bécsi vásárlóút. EF 17-40L + Hoya filterek. 1000EUR eluszott :-(
Forgalmas, poros, füstös, zajos út. Jó hogy hamar vége lett. Elég kényelmetlen padon aludni..
Nádasdyak kastélya, balatoni körút, gyönyörű sátorhely. Köszönő levelet a kormányzónak, de a zenét azért lehetne halkabban is.
Fürdés a Balatonban, elég hideg a víz. Szép a táj, főleg amint letérünk Zanka felé. A magyar-slovén határ közelében ránk támadnak a hatarőrők, majd lelőnek, hogy asszondja át akarunk szökni a határon. Oszt szereznek nekünk szálláshelyet a tir parkolóban a bodri kutya mellett.
Slovénia kellemetes meglepetés. Ptuj aranyos városka várkastéllyal, belvárossal és Drává-val.
Nagy, nagy hegyek, Száva körül szép a táj. Ljubliana nem rossz, csak messze van a kemping a belvárostól. Gyalogoltunk is egy halommal.
Útszélen paradicsom. Útvonal a legszebb eddig. Alvás tó partján, nagy hegyekkel körülvéve, siklóernyősök, Natasa kedves vendéglátó. Olaszország 10 km-re van csak.
Szlovén alpok még mindig lenyűgöznek, és az olasz határ közelében is remek az út. Azonban ahogy a hegyeket elhagyjuk, minden megromlik, és roppant lepattant, unalmas helyeken hajtunk át.
Jesolo-ban fürdés, meleg az Adria, szép a homok és kevés az ember. Velencébe kommpal megyünk.
Nagy meglepetésünkre Velence egy szigeten van. Mindenki nevet rajtunk amint meglátnak a felcsomagolt kerékpárokkal, mert Velenceben van ezer híd. Ezt tudtuk mi azelött is. Azt azonban nem, hogy a hidakon csak lépcsők vannak ;-(.
Kedves velencei lány majdnem szállást ajánl, balszerencsénkre a barátja nem ennyire vendégszerető :-(.
Padova egy kicsit kiábránditó, csak a filológia egyetem folyosólyán jövök rendbe egy kicsit :-). Esti túra majdnem Schio-ig. Alvás temető mellett.
Elértük az alpokat újból. Az első átkelő 1200m magasan van már. Bicikit tolni rém unalmas. Roveretto és Lago di Garda között nagyon zsúfolt az út.
Két nagy tó és két kurvára nagy hegy. Nagy tavak szépek, nagy hegyek fárasztóak. Sátorhely kilátással, gesztenyefa alatt. Nem kaptunk reggelit :-), azonban hálásak lehetünk, hogy megengedte a néni hogy az udvarán sátorozzunk.
Como jó hely. A forgalom rettentő, meleg van, füst, por és zaj.
Szüreti bál valamelyik kisvárosban. A tervek ellenére meglátjuk a negyedik nagy tavat is, a Lago Maggiore-t. Ma kellene az utolsó olaszországi nap legyen.
Biella-Ivrea gyönyörű és csendes útszakasz. Aosta völgye káprázatos. Az alpok minden megérnek, és a forgalom nem éppen olyan rettenetes mind ahogy előre gondoltam.
Alvás kempingben, hadd lám lehet-e blattolni? Aosta-ban vásárlás, bicikligumi, CD-irás.
Nekiálltunk hegyet mászni. Újból. Alvás 2200m magasan egy kis tó mellett. Olasz Antarktisz expedició, kedvesek, barátkozás, meghivtak egy teára, borra. Néztek is nagyokat hogy mit keresünk mi ott kerékpárral. Mont Blanc néha előbukkan a felhőkből. Titi gumidefektezik. Megérkezünk Franciaországba.
Pt. St. Bernhard 2188m -> Val d'Isère 1850m. Jéggé fagytunk az éjszaka. Egész nap ködben pedáloztunk, ami amúgy érdekes. 50km/h sebességgel rohanni lefele a hegyen, miközben nem látsz abszolut semmit.
Val d'Isère. Mosóda. Hideg. Enyhe láz.
Col d'Iseran. Magassági rekord kerékpárral (és amúgy kerékpár nélkül is) 2770m ! Látványos hegyek, hó, glecsserek, köd, havazás. Kajálás a csúcson.
Titinél újabb gumidefekt, Robinál elszakadt egy küllő. Alvás az erdőben. Asszem ez volt az egész túra legszebb része.
Két nagy hegyen kelünk át, az egyik a Col de Mont Cenis 2081m, a másik Col de Montgenevre 1800m (Briançon előtt). Lac Cenis gyönyörű, a napi út többi része is máskülönben. Briançonban van egy halom vár, olyan Vauban fajta.
Briançon 10 pontos város, Gap 8 pont, az út még mindig gyönyörű, habár kezd forgalmasabb is lenni. Embrun vásárlás pulover. Veynes mellett aludtunk egy édes kis tó partján. Egyik legjobb szálléshely idáig.
Serres-Nyons között nagyon szép az út, van nagy sziklák, sok, sok nagy sas. Első olivaültetvények. Alvás szúrós bokrok között valahol Pont du Gard közelében
Ronda ronda ronda az egész út. Kamion, autó, füst, por, zaj. Taposnak el minket egyre másra. Nimes-ben kellemes meglepetés a romai aréna es a "Carres Maison". Bikaviadalok franciaországban. Termelői bor nadjon finom es olcsó. Alvás Sète-ben, (ami egy sziget és van felvonós híd) a tengerparton.
Beziers is kap 10 pontot. Narbonne sem rossz hely.
Találkozunk egy olasz kerékpáros bácsival. Töbször is a nap folyamán. Mert annak ellenére hogy 70 éves, még mindig jobban halad mind mi.
Idegenlégios osztrák pasi megszán bennünket és felvisz a hegyre az autojával (kábé 20km az autozás). Szánalmasak is vagyunk abban a nagy szélben és hegyekben. Ezek már a Pirineusok.
Atkelünk végre a Pirineusokon is. Nagyon fárasztó de megéri.
Andorra a legszebb ország a világon: minden lejtőre van :-). Olcsó az alkohol (3EUR az üveg wisky) és minden más. Ellenőriznek is keményen a francia/spanyol határőrők, nehogy túl sokat vigyünk át a határon.
Segre nagy patak, épitik az útat, alagútat, nagy gát, szárazság, zuhanyozás a kempingben, 5 órakor nyitnak a boltok, szieszta, bácsik egész nap a kapu előtt ülnek, poros, büdös, spanyolország.
Szebb mind ahogy előre gondoltam. Sivatag, majd szép erdőcskék, dombocskák. Pisztácia ültetvény. Kevés a falu, és órákig nem látni embert.
Lleida nagy büdös ipari város, kommunista tipusu tömbházakkal, mintha romániában lennék, lerobbant néger negyed a központban, minden rohad, a házak, az emberek.
Asco-ban valaki kihívja a rendőrt éjjel négy órakor, hogy zavarja meg édes álmunkat a falusi könyvtár elött.
Egész a tengerig minden rendben, de azután újból forgalmas és ronda lett az út. Alvás kempingben, nagy veszekedés reggel az öt eurós ár miatt. De végül Titi győzőtt és megúsztuk az egészet öt euróbol :-)
Peniscola-ban találtunk egy roppant szép fürdőhelyet, alig egy pár ember lézengett és ráadásul az autók le voltak tiltva mert valami rezervációban voltunk. Fél napot várépitéssel töltjuk el. Homokból. Az éjszakát pedig egy mandarinültetvényen.
Szép város Valencia, de egy kicsit túl nagyra nőtt és rossz a levegő. Hosszú siesta, gumit, küllőt vásárolunk, biciklit javitunk. Egy kis esti biciklizés átsegít a kötelező 100km-en.
Dombok, sivatag, szőlő, oliva. Semmi más. Embert se nagyon látni. Alvás olivafa árnyékában.
Albacete-ben unero (1 EUR) marokkói tökön rugódva alulírott által. Szivos fajták, kétszer meg kellett ismételnem a müveletet, ahhoz hogy térdre rogyjon és négy lábon ugrálva üvöltözzön.
Olajfák amíg a szem ellát. A Siesta betartása kötelezővé válik, hisz rohadtul meleg van délben.
Kihalt vidék, Ubeda után csak egy falut látunk. De tetszik nagyon, és ha tolni nem kellene a hegyek miatt egész vidámak lennénk.
Benéztem egy késdobálóba (Jodar a falu neve) és barátkoztam az őslakosokkal. A falu "bolondja" (loco) még sört is fizetett :-)
Alvás a búzában. Az üvoltő nyulak még mindig a sarkunkban vannak.
Granada 10 pont. Jót ebédeltünk, ott ahol még Juan Carlos (a király) is szokott kajálni. A granadai nők mindent megérnek. Ráadásul sokan is vannak. Alhambra. Arabok, keskeny utcák, szép. Sierra Nevada, Sierra Magina.
Nagy tó, nagy halak, kis kajakos. Legnagyobb meglepetésemre egy nagy hegyen voltunk az utobbi héten. Mennyire jól esik lejtőre egészen a tengerpartig. (Ventas de Zafarraga-tól kezdődik a leszállás).
Zsúfoltság, forgalom, "autopályán" biciklivel nem nagy szórakozás. Első defekt. Rugja meg a ló, pont az utolsó napon kell hogy megtörténjen ez velem. Nagy szenzáció: esni kezdett az eső. De tíz percznél tovább nem tartott. Siesta, fürdés.
Bulis nap, határőrség nem enged be Gibraltárba. Mert vízum kell. Titinek sikerül második nekifutásra. Robi is probálkozik, de nyomban felismerik a határőrők és visszaküldik.
Kocsmázás Linea de Conception-ban, barátkozás helyiekkel, verekedés spanyol rendőrrel, látogatás a rendőrörsre, tengerparti lányok, iszonyú fejfájás reggelre.
Nyugis nap, hosszú szieszta, városnézés, fürdés, várépités.
Városnézés, repülés Malaga-Jerez-Bécs. Éjszakai pedálozás Sopron fele.
Itt a vége, fuss el véle...
Alvás a Sajó partján, sok szúnyog, halászunk.
Szerencsvár, Degenfeld kastély jó hely, Tokaj, Rákoczy pincze, Tisza, Bodrog.
Irma vendégül lát.
Gyalogtúra Pietrosu 2303m, alvás a tónál.
Szerencsvár, Degenfeld kastély jó hely, Tokaj, Rákoczy pincze, Tisza, Bodrog.
Mosel parti bemelegités. Borvidék. Szép dombok. Kanyarog a patak. Három gumidefekt egymás után ! Amiből az egyik olyan nagy durranásos, amt még életemben nem láttam. Kénytelen voltam kicserélni az osszes gumikat rendes Schwalbe Marathon fajtára. Nagy szerencsémre a durranásos defektnél Titi visszatekert vagy 15 km-t a városig (Bernkastel-Kues) és előkotorászta az eldobott külsőt, amit csak azért hagytam ott me' azt hittem már nem kell.
Nagyon barátságosak a németek, úton-útfélen leállitanak és elmesélik az éleletüket :-). Volt olyan is aki szállást ajánlott az udvarán. El is fogadtuk, köszönöm szépen. Amugy ha németországi biciklizurát terveznék, akkor a Mosel az kötelezöen benne lenne az útitervben.
Elég fáradtak vagyunk. Éppen elhagyjuk Keflavik-ot és sátrat verünk valahol a tengerparton. Egy kicsit zavar a "napsütés" éjjel 2 orakor, de hát ez van.
Délig lustálkodunk, majd nagy nehezen elindulunk. Reykjavik hamar érkezik, és városnézéssel töltjuk a napot. Csak ámuldozunk az izlandi ivarérett nöstény pédányokon. Jó hely a youth hostel (az uszoda illetve a focipálya mellett).
Tíz perces váltással esik az eso, süt a nap. Változékony idöre számitottam de azért ez már tulzás. Þingvellir: parlament 870 körül, van tó, vízesés, kacsák, libák. Titi mágnessel halászik a tóban. Egy marok aprópénzt össze is gyüjt; csupa egy és tíz koronás.
Gumidefekt bajnokság: Titi - Robi = 3 - 3
Reggel megtámadtak a cseszlék. Millió van és másznak a füledbe. Geysir már rég nem müködik, de szerencsére van mellette a Strokkur, ami tíz percenként húsz méterest lö. A Gulfoss talán látványosabb mind a Geysir; óriási es van neki saját házi szivárványa. Láttam órias jégkocskát a távolban: Langjökull. Estére újból sikerült megázni.
Két óra kemény pedálozás után fel kellett adni. Kegyetlen esö, szél és hideg. Csontig áztunk, hiába az agyonreklámozott esöálló ruhák. Hela elött kibéreltünk egy házat és egész nap száritkoztunk. A Hekla gyönyörüen látszana ha nem lenne ez a kurva nagy köd.
Az idöjárás még mindig kínoz, három órát tartott a szussz. Beköltöztünk egy elhagyott házba két flamand gyerekkel eggyütt.
Végre napsütés és hátszél ! Indulás reggel 5 órakor, érkezés este 10 órakor. Személyes rekord: 217 km egy nap alatt, ráadásul 21km/h átlaggal. Látványos útvonal, sziklák, holdbéli táj, lávatömbök, sivatag, gleccserfolyók.
Alvás délig a tegnai hosszú túra után. Három gleccser (jökull) látszik Skaftafellböl, ebböl egyet megnézünk közelröl (Skaftafellsjökull) és a másikat (Svinafellsjökull) megmásszuk. Amugy mindhárom Jökull a nagy Vatnajökull nyulványai.
Este 11-kor útnak indulunk, de az istenek újbol ellenünk vannak, igy hát egy óra mulva kénytelenek vagyunk sátrat húzni.
Gyönyörü idö. Jéghegy születést latni a Jökulsarlón-ban. Millió verekedös madár (Arctic Tern), Hitchkok jut eszembe.
Isszuk a Nýmjolk-ot kegyetlenül. Egy liter már kevés is. Höfn jó kis városka. Alvás a tengerparton senkiföldjén.
Nagy ködös hegyen kelünk át. Rossz az út, nagyon meredek és nem látni semmit a ködtöl.
Sok minden nem rörtént a mai nap, városnézés, vásarlás, Titinél két gumidefekt egyszerre :-) Nagy hegyre felmásztunk és lesátoroztunk.
Nagy esö sátorba kényszerit délig. A szél tépi szét a sátrat. Délben elindulunk de Odin beleszól keményen: 4° C, jégesö és kabé 70 km/h ellenszél. Sokat nem haladunk, de szerencsére találunk egy üres házfélét ággyal, asztallal stb, amit nyomban használatba veszünk.
Nagyszerü indulás, napsütésben. Szép a sivatag amin áthaladunk, teccik robinak. Estefele megérkezunk a tóhoz (Mývatn), megnézzük a rotyogó vulkánokat, majd lesátorozunk a Reyklahiði kempingben.
Újból délig várunk hogy áljon meg az esö. Az út aranylag jó, elég gyorsan haladunk. Akureyri elött 30km-el kezdödnek a gondok nagy hegyek es szelek formájában. Akureyri jó hely, kap 10 pontot. Mi pedig elfogyasszuk a "díjat" egy helyes kis étteremben.
Újbol szivás. Meg köllött állni a nagy szél miatt. Nagyon elvagyunk már keseredve. Istállóban rekedtünk egy jó pár órát, majd a sátorozás is egy lepukkant raktár melett.
Rossz napnak igérkezik, de most már hason csúszva is átmegyünk a hegyen, legyen szél, esö, égszakadás-földindulás. Nagy nehezen átkelünk a hegyen, e lejtön is alig tudunk haladni a nagy szél miatt. Kínos-keserves az érkezés Varmahliðbe. A buszmegálóban jó sokat pihenünk, majd egy nagyon szép éjszakai túra következik egésen Blönduosig.
Ilyen szép napsütéses és meleg napot talán még nem láttam Izlandon.
Semmi különös. Jó sátorhely a tengerparton.
Na végre. Megérkeztünk. Akranes után van egy fizetös alagút, hol tilos kerékpárral menni, de szerencsénkre az alagút ör volt olyan kedves, hogy átfurikázott minket biciklivel eggyütt.
Grönlandi kiruccanás szomorú vége. Már majdnem látszott Narsarsuaq amikor a pilóta visszaforditotta a gépet Izlandra. A cudar idő a következő napokban is tartott igy hát fel kellett adnom a grönlandi terveimet.
Már nagyon untam a városban, igy hát elindultam meg egy kicsit biciklizni. Jó ötlet volt mert láttam sok fortyogót, igaz elég esös volt az idö, de hát ez már nem meglepö.
Látni forró kék vizet, szép madár. Grindavik halászfalu. Sátrat elvitte a szél. Én közben aludtam. Nosza kiugrottam es fél tonna lávakövel kitámasztottam a sátrat.
Útolsó nap. Semmittevés, városnézés, várom a budapesti repülöt. Alvás a bokorban egy szál hálózsákkal.
Egy napos késéssel indulunk Élesdről, felszállunk nagy nehezen egy cuccos Intercity vonatra es pont egy "business" vagont kapunk el. CD, radio, 220V, plasmatévé, saját ajtonálló. Úristen, hol vagyunk, ez biztos románia ? Biciklivel természetes nem szabad, de kőnnyen lezsírozzuk a kalózzal, sőt kiderül jegyet is hiába vettünk. Megiscsak románia :-).
Szeben ki van pofozva, nagyon jól néz ki, sok sok emberek, zenészek, nagy felhajtás. Valami európai kulturális fővárosról szól a rendezvény. Eszünk egy pizzát, iszunk egy sört, es ahogy besötétedik elindulunk a fogarasi havasok fele.
Koromsötétben harmincassal száguldozunk, meg vagyok elégedve a bicikli lámpával, me' azon kivül hogy ki vagyunk világitva mind egy karácsonyfa, még az utat is látom. Gyanús sötét falvakon botorkálunk végig, de az emberek barátságosak. Oszt csak sikerül szálláshelyet találni, és ahogy majd később kiderül, nagyon jót.Szép ébredes, ködös reggel. Átkelünk egy kis hegyen, és hamarosan kijukadunk az Olt partjára. Brassó fele indulunk a nagyon forgalmas országuton, de szerencsére hamarosan letérünk jobbra a "transfăgărașan" fele.
Szemerkélő esőben és keserves kínok közepette feltoljuk a kerékpárokat a csúcsra. Nem mellékes részlet, a Bâlea tó több mind 2000 méterre van a tengerszint fölött. Útközben lenyomunk egy "ciorbă de burtă"-t és "mămăliguță cu smântâna"-t.
Minden kerékpáros álma, nagy hegyről leereszkedünk. Kár hogy az út nem a legjobb. Vidraru tó, nagy gát, szépecske.
Curtea de Argeș nem nagy dobás, de nem is igazából vártam. Kellemes meglepetés a szerb vendéglő a blokk negyedben. Ez a nevezetes város adta a nevét a "curtea de argeș" szindromához: vadulsz meg a melegtől, szédülsz már, összefolynak a színek a szemed előtt, és ha nem adnak egy jéghideg sört öt perczen belül, előveszed a kalasnikovot és szétlővöd a fél várost.
Alijosa, davaj mitraliera! trrr-trrr, prrr-prrr, nyemci kaputt, konyec filma.
Jó alvóhely a gyümölcsös, hálózsákkal kezdtük, de sajnos reggel fele kegyetlen sötét szinű felhők, kővér esőcseppek és baljós morajlások rávettek a sátorhúzásra.
Drăgăsani, szieszta, cârnați oltenești. Lapos, szemetes, unalmas út es kegyetlen a forgalom. Nagy ellenségünk, a kamionok ellen hosszú faágat kötünk a biciklire keresztbe. Müködik a dolog, messze kikerülnek, és furcsa módon nem is nagyon dudálnak.
Titi kezdeményezésére bekérezkedünk egy zárdába. Igen, ott ahol apácák laknak, pont olyanok mint a Louis de Funès filmekben :-) Kissé nehézkes amig szóba áll velünk a "maica stareță", ugyanis valami némasági fogadalom lehet az intézményben. Jönnek, mennek a feketebe öltözött apácák, de nem válaszolnak a köszönésünkre és még el is fordulnak amint meglátnak minket.
A végén csak összejön, szállással és vacsorával kínálnak, úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva. A nyolc órás harang után bemegyünk és teletömjük magunkat halászlével, túrós puliszkával és pityókával. Enyhén kényelmetlen a sok apáca között, de nem baj. Oszt amikor a szállásról lessz szó, egy kicsit beszarunk és nem merünk a 99 szüzzel egy házban aludni :-), valahogy meggyözzük a fő-fő apácát, hogy engedjen az udvaron sátorozni inkább.
Soha nem fogom megtudni miröl maradtam le... :-(
Korán kelünk, lapos a hej, jól haladunk, sok szekér, bukolika. Semmi látnivaló, de mondtam már, jól haladunk.
Átkelünk a Dunán, a határőrők megcsodálnak, a kapitány felinvitál a kormány mellé és eggyütt vezetjük át a hajót.
Orjahovo pont ojan mind Kuba :-), le van robbanva, tele régi orosz autóval és tök olcsó a sör (0,5 EUR a legjobb kocsmában). Útszélen mogyorófa, meg is szedjük magunkat három hétre.
Kneža után találunk nagy nehezen sátorhelyet. Éjnek közepén motoszkálást hallunk, majd nemsokára rángatja valaki/valami a sátorkötelet. Hú, ennek fele sem tréfa. A bátrabbik közülünk (Titi) kilép az ajtó elé és csak asszondja nekem: azonnal bújjak ki, meˈ a róka most tépi szét a sátrat. Az "animál" valóban ott áll es csak bambán pislog a lámpafényben. Ráadásul tappodtat sem akar mozdulni, hiába ordibálás (hogy kell a rókának mondani, hess ???), ököllel való fenyegetés vagy gyanús indián koreográfia. Állitólag az ilyen "barátságos" róka elég nagy valószinüséggel meg van veszve (vagy el ?:-). Jobb ötlet hiányában egy pár jól célzott két literes vizespalack meggyőzi nagy nehezen vukkot, de igazábol akkor sem szaladt el, csak nagy unottan továbbállt.
Gyönyörű útvonal, sima út, elhagyott tájak, majdnem semmi autó ! Kerékpáros paradicsom.
Červen brjag -ban reggeli, megszólit a járókelő: "Magyar ? Igen. Mid van ? Semmi." Lett is ebböl hivatalos kréta túra szállóige. Ezért sárga.
Rögtön Pravec után bekérezkedünk nagy fehér szakállas szerzeteshez, aki habár egy szót nem beszél semmi értelmes nyelvet úgy fogad minket mint a húsz éve nem látott kedves barátját. Nem mi vagyunk az egyetlen vendég, van még egy festő, aki keményen nyomja fel az ortodox szenteket a falra (hogy mit keres a sok festékes bödön mellett öt üveg megnyitott vörös bor azt nem igazán tudom). A másik egy fijatal anyuka és jómódu apja/férje/szeretője, akivel órán keresztül megtárgyaljuk a világ sorát, de úgy hogy közben semmijen közös nyelvet nem tudunk. Igaz, egy kis sör és egy igen érdekes fasírt/mici féleség segít a dolgon. (amit a hapsi nagy hamarjában hozott nekünk a városból).
Szép ébredés a szerzetesnél, csak egy pimasz bolha zavarja meg Titi álmát. Nekiállunk biciklit tolni, ha nem tévedek ez az elso komolyabb hegy bulgáriaban ami útba esik. 1400 m, erdök, fák, hegyek, szabad út. Nadjon szép még akkor is ha meredek. Azonban emlitésre méltó a lefele út, hisz sok helyen jártam már én, de ez az egyik legjobb ereszkedés. Keskeny út, nem túl meredek de nem is lapos, és olyan mint egy videójátékban, kár hogy néha, néha elobukkan szemből egy autó.
Zlatica, ebéd, de kibasznak velünk, mert akkora adagot hoznak ki elöételként, hogy mindketten jól lakunk miközben az egész csak három euróba kerül.
Nagyon profik lettünk szálláshely keresésben hisz ma reggel is ideális az ébredés. Még mindig sehol egy lélek és egészen Belovo-ig igy is marad, amit nagyon napsütötte érünk el és a több mint 40 fokos hőségben kötelező a déli siesta.
Muhovo - itt örzik a hires muhovoi szörnyet, örtornyok es nagy kerités amig a szem ellát. Minket csak a kutyák kergetnek meg.
Késő estig toljuk a bicikliket fel a hegyen. Koromsötét van, kurvára meredek és kivételesen hűvös is kezdett lenni. De azért még jól birjuk.
Mondtam már, hogy milyen jó sátorhelyeket keritünk mostanában? Vásár a hegytetőn, balkán zene, fehér kendős hálóinges nénik. Hosszú lejtő, minaretek, dohányültetvények.
Bansko látnivaló város, turisták, nagy hegy, tiz pontos étterem, magyarul beszélő "mickey mouse".
Sétalgatunk a Banska-i utcákon es eccer csak nagy ricsaj és zenebona. Egy rövidebb utca le van zárva két oldalról teherautókkal és valami gerendákkal. Az utca közepén nagy tűzon sül valami állat amit körbetáncolnak sok vidám nagybajszú es hosszú szoknyás emberek. Na, itt valami Kusturica filmforgatásra csöppentünk be, gondoljuk. De nem, ez valami heji maffiózónak a születésnapja vagy lagzija lehet. Ez a feltételezés nagyon nyomatékosan be is igazolódik amikor az ünnepelt előkap egy rém nagy stukkert és elkezd a levegöbe lövöldözni. Ez volt a pillanat amikor rászoltam Titire hogy talán nem a legjobb ötlet filmezni. Közben a fegyvert már egy kislány kezében látom és a föszereplő tanitja hogyan löjjön vele. Na, ez nem semmi, alig tudunk továbbálni annyira ámuldozunk.
Goce Delčev után kinos keserves biciklitolás keresztül a nagy hegyen. Lábunk remeg, tök sötét van már, szálláshelynek nyoma sincs, és amikor végre valahára találunk is egyet akkor ott egy friss lótetem ólálkodik, ami elég ijesztönek látszott a telehold fényénél. Kénytelenek vagyunk a hegy tetejére kivánszorogni. Ott lefekszünk egy fa árnyékában, ahol minden rendben van csak egy ló zavar ami egész északa kóvályog körülöttünk. Reggel pedig megeszi az egész kenyerünket.
Szép ébredés. Nap süt a fák fölött. Hosszú lejtő egészen a görög határig. Görög oldalon minden rosszul kezdődik, csúnya, poros, zajos, autopálya. Csak a jó hátszél vigasztal. Serres-ben eszünk nagyon finom souvlaki-t asztalra öntött hagymával es pityókával. Nigrita bulis kisváros, turisták nélkül. Nagy lustaságunk egy szallodába terel.
Nem is gondoltuk volna hogy milyen rossz ágyban párnák között aludni. Dombnak indulunk több mint 40 fokos melegben. Meggyülik a bajunk :-) egy benszülöttel, aki istennek sem akar engedni minket az eredetileg tervezett útvonalon. NO, NO, NO ! hajtogatja egyvégben. Oszt a végén csak meggyőzött és követtük tanácsát.
Útszélen fákra akasztott alsónemük egy kis kápolnaféleség mellett. Bent gyertyák égnek halommal, az arrajáró autók megállnak és mindenki beirja a nevét a nagy könyvbe. Mi is. De hogy a fára akasztott bugyik mire valók azt még most sem tudjuk.
Stavros jó hely, tengerpart, kocsmák, éttermek. Minden magyarul van kiirva. Beülünk mi is egy "magyar" étterembe enni sok pénzért rossz kaját. Eszünkbe jut újból:"Magyar ? Igen. Mid van ? Semmi." :-)
Alvás a tengerparton ingyenes peepsóval hajnal háromig. Úristen de lassan melegedtek be, azt hittem soha nem lessz vége.
Halkergetés szemüveggel és hosszú csővel. Ál vaddisznók. Erdötüzet oltottunk. Sok tenger, kevés bicikli.
Sok tenger, sok szieszta, kevés bicikli.
A nap a hasunkra sütött. Búvárkodás, lassan én is belejövök. Túlbuzgó környezetvédő: "Mister! Oil nix this!" :-) Nea Moudania nagy város. Eszünk kis hal. (Gavros)
Kutya kerget és megharapja a biciklimet. Oriáskagylók (70-100cm), rák, hosszú vékony hal.
Thessaloniki nagy büdös város, de van kerékpárbolt ahol kicserélem elnyúlt láncomat. Parkban biciklijavitás sok sörrel, kissebfajta vihar, fotozgatás a tengerparton.
Kalandos kiút a nagyvárosból. Szeméttelepek, gyárak, büz, gyanús alakok az ejszakában. Többször is eltévedünk. A legdurvább a hid alatti tehéncsorda ezer kutyával ami nagyon bizarr látvány a fényszórók fényénél; megy az ember a töksötétben és egyszer csak ezer szempár világit vissza a nagy fekete semmiből. A nagy többség mozdulatlan, de van vagy 10-20 ami nagy tempóval közeledik irdatlan nagy csaholással. :-) Ezek után már semmi, hogy éjszaka, autópályán vagyunk kénytelenek vagy 30 km-t lehúzni. Biciklivel !
Laza nap. Tengerpart, városnézés. Katerini-ben minden román, a feliratok, az éttermek, a boltok, a vendégek, az alkalmazottak.
A lustaság nagyon megkörnyékezett. Kibéreltünk két robogót és irány az Olimposz! Az elsö nekifutás sikertelen, Titi vadonatúj chopper-je kezd füstölni és az első meredekebb kanyarban kifogy a szussz belőle. Kicseréljük a choppert egy normális robogóra. De ezt már Titi nem tudja kordában tartani; egy nagyobb lejtő végén nem tudják bevenni a kanyart és hason csúszva érkeznek :-) Le is megy a kulimász mindkettőjükről. De attól még felmegyünk az Olimposzra.
A világ legfinomabb Gavros-át fogyasszuk Kateriniben a park mellett. Estére visszatérünk a Paralia kempingbe.
Kifutunk az időből. Buszra szállunk. Athén nagy büdös város. Messze elkerülöm a legközelebb ha majd eccer még arrajárok. Rendőrők zavarnak fel édes álmunkból hajnal három órakor. Egy rövid igazoltatás után tovább kell állnunk a követkető parkig :-) Oszt a végén kiderült, még szerencsénk is volt a rendőrőkkel, mert az új szálláshely első osztály. Lásd a mellékelt képet.
Hosszú bolyongás Athénban. Hosszú hajóút Krétáig. Hania-ban elég nehéz szállást találni, de a végén egy elhagyott trágyadomb megteszi. Előny: puha és meleg. Hátrány: nagy zöld krétai kullancs.
Pihenés.
Pihenés.
Karlsruhe, hüvös reggel, Bishops Stortford, temető, mókus, supermercato, mr. bean "thank you". Nem hittem volna hogy Cambridge városában olyan nagyszerű sátorhelyet találunk.
Cambridge, Queens college, Kings college, Trinity college, maraton, nyakkendős profeszorok, egyenruhás diákok. Gyönyöru falvak, kastelyok, pub-ok. "Tipikus" anglia.
Boston után New York, csirke thai szósszal az eresz alatt már nem tom melyik városban. Woodhal Spa teccik robinak. Nagy torony, szomorú esős idő, hideg, alvás szántóföld szélén.
Barton upon humber gyönyörű délutáni ebéd a malom csárdában. Kurva hosszú hid, nagy szél, dobozos sör a templom ajtóban. Beverley szép városka. Angol néni, hatvan éves, barátkozik robival. Amint kiderül, ő is kerekpáros és épp készül Tasmániába egy négy hetes túrára. Respekt. Tipp topp szálláshely, Titi kolbászt süt. Angol kolbászt a kutyámnak sem adnék..
Kezd szebb lenni a környék. Helmsley 10 pont, van vár. Malton, fish and chips, birkapiac. Alvás erdő közepén. Nadjon jó, nadjon jó. Történelem: Rievaulx Abbey
Rievaulx szép kis hely. Fürdés 8°C patakban. Nagyon sok fácán, fürj, fajdkakas az út mentén. Wheatley Hill nagyváros.
Ki a nagyvárosból, követjük a Tyne patakot messze elkerülvén Newcastle upon Tyne-t. Robert the Bruce skót király vagy akármi megverte az angolokat 1640-ben(Battle of Newburn). Letérünk jobbra és nekiállunk a skót "Highland"-nak. Nagy lustaság miatt kihagyjuk Hadrian falát (Hadrian's Wall). Gyönyörű szálláshely.
Meglehetösen friss reggel (2°C). Nagy tav, szél, hideg, depresszió. Hegyek, semmi ház. Skót határ. Bonchester-ben betérünk a Ló és a Kutyához cimzett fogadóba és halott állatokat lakmározunk. Állitólag birkacsülök és Aberdeen Angus volt a vacsora.
Alvás vérjuhoknál :-)
Bika, kocsma, kemping.
Nagy hid (Forth Road Bridge, Forth Railway Bridge), lustaság, biciklijavitás, új lánc.:-)
Nagy hid Tay Bridge. Dundee kávéház, sörözés a templom ajtóban. Idegenvezető Alyth körnnyékén áradozik a Haggas, Highland Cow és a Szarvashúsról. Kempingben nincs svédmasszázs, nem teccik, továbbálunk. Gyönyörü szálláshely Alyth mellett.
Nagy kibaszott hegy, nagy kibaszott eső, de csodálatos táj. Spittal of Glenshee jo kávézó, meleg, van sör is. Tiszta véletlenül becsöppentünk egy szarvasvadászatra. Sok van arrafele az állatból és kilövik őket mert nem marad fű a birkának. Kegyetlen nagy esőben, land rover út szélén, zöld ruhás emberke, walkie talkie, három zöld ruhás emberke a hegyoldalon, rövid megbeszélés hogy asszongya merre szalad a szarvas, puff, puff, elriad a csorda, de egy ott marad.
Braemar-ben gyanús élelem a néninél, de Titi megette. Asszem Haegess a neve és a májashoz hasonlit a leginkább.
Szép szálláshely a patak mellett az "Earl" kastélya közelében. Amúgy gyanús az a kastély, nem találja sem a google sem a wikipédia. Pedig állitólag sok kisértetes, mérgezős, királyölő mondák járják körbe. És most is az eredeti tulajdonos lakik benne. 1300 óta.
PS. Megkerült: Invercauld Castle
Ma gyalogtúra fel a hegyre, csak délután biciklizünk egy rövidet. A királynő vára mellett (Balmoral Castle) meglátogatunk egy királyi :-) whiskyfőzdét. (Royal Lochnagar).
Szomorú esőben érkezünk Ballater-be, kocsmában egy pár Guiness segit rajtunk. Szoknyás férfiak az uccán. Tök sötétben, esőben állunk tovább, de szerencsére hamar találunk szálláshelyet a városi kempingben.
Korán reggel indulunk, nehogy elkapjanak :-) (blattoltunk a kempingben), hideg van de Eszter felmelegit. Végre találunk skót marhát. Elhagyott cserkész táborban alszunk.
Lustálkodás, Aberdeen, tengerpart, TGI Fridays, úri szálláshely a Merriott-ban.
Repülünk, eső, hideg, újból szállodában alszunk.
Norvégia nagyságrenddel szebb mint skócia. Havas hegyek, vizes patak.
Fjord mentén haladunk, nagy hegyek, kisüt a nap is. Kvanndal-Kinsarvik komppal.
Bennszülött érdeklődik, merre megyünk. Oszlóba a hegyen keresztül. Hűha, csóválja a fejét az nem lessz jó, nem tudunk átmenni, nagy hó van. Majdnem meg kell igérni neki hogy nem indulunk át. De attól még nem változtatunk a tervünken.
Elhagyott kempingben (hisz ebben a cudar időben senki nem sátorozik :-) alszunk nagy hegy alatt a fjordparton.
Átkelés a Hegyen: Hardangervidda. Van ám ott minden, hó, szél, hideg. Vacogunk is keményen de a látvány mindent kárpótól. Ezt a helyet még egyszer meg kell látogatni, már akkor eldöntöttem. Sokat nem tudunk vacakolni a hideg szél miatt és majdnem megállás nélkül átkelünk rajta.
Alvás Geilo-ban egy üres kempingben. Reggelre kiderül miért nem sátorozik senki: -5°C.
Végre, hosszú majdnem egész napos lejtő. Gyönyörű szines, őszi táj. Sárga lombhullató fenyő !?
Késő estig keressük a szálláshelyet, oszt "kibérelünk" egy hétvégi házat. Hála és üdv a tulajnak :-)
Hosszan esik az eső. Kaparjuk a sorsjegyeket egyre másra. Titi megüti a főnyereményt, 500 korona ! Pompás sátorhely a tóparton.
Kész. Vége. Finito. Nagy züllés a norvég fővárosban, keménykalapos portásra bizzuk a bicikliket egy központi menő szállodában és kirontunk az éjszakába. Zámbó Jimmy koncert, sex, drugs, rock & roll :-)
Repülőt szerencsésen átvészelte a bicikli. Mázlim volt mert találtam a wellingtoni reptéren egy kartondobozt, amibe belegyömöszöltem a kerékpárt. Igaz, szét kellet szednem egy kicsit, de legalább épen megérkezett Invercargill-be, nem úgy mind eddigi utaimon, ahol mindig valami elgörbült rajta a repülőn.
Hú, már két éve nem voltam biciklitúrán, és pont nyolc esztendeje annak hogy egyedül vágtam neki a nagyvilágnak. Kissé be vagyok szarva, kell ez az egész nekem ?
Nem találom a pingvines helyet ahol a tavaly voltunk (utólag kiderül, hogy az keletre van és én nyugatra indultam). Teljesen kimerülve bóklászom, végül feladom és lesátrazom a tengerparton. Zúg a tenger, párás, aránylag meleg van, de én mégis vacogok.
Elég szar az első este, unalmas egyedül.
Hatalmas esö reggel, indulás csak dél körül, minden csupa víz. Habár zuhog az eső, a kedvem sokkal jobb mind a tegnap. Orawia-nál kisüt a nap és ráadásul megerkezik a várva várt délnyugati szél is.
Úgy saccolom, hogy rosszul számoltam az útvonalat, igy hát Te Anau kimarad és rövidebb útat választok, hogy időben érjek az eszaki partra. Kicsivel Mossburn elött naccerü szálláshelyet találok egy nagy patak mellett.
Végre nincs több eső, szép a táj, de robi nagyon szenved. Valószinü megérkeztem a hirhedt holtponthoz. Általában a harmadik-negyedik napon szokott jönni. Hát itt van. Keservesen tolom a biciklit, a szél is szemből fúj. Queenstown-ba már reszketve érkezem (enyhe láz miatt). Jó nagy vacsora az étteremben és a szállodai ágy majd helyrepofoz.
Jót tett nagyon a tegnapi bélszín és az ágyban alvás mert ma reggel már a nap is süt. Vásárlás délig, majd biciklitolás kibaszott nagy hegyen keresztül. Gyönyörű út, idő. Látni szarvasbőgést, elviselni vadkecsketámadást, és a világ legszebb szálláshelye a wanakai tóparton.
Mint a képeslapokban, pont olyan színes és giccses :-). Alig tudtam elhagyni a Wanaka tavat, elhasználtam vagy három tekercs filmet. Szarvasbőgés láttam újból, söt most már nekem is válaszoltak. Nyomorult kis legyek (sand-fly) megesznek élve.
Korán kelés, gyönyörü út, sehol egy autó. Esőerdő, Haast patak, Megan a kanadai lány. Lehet eggyütt folytatjuk az utat a nyugati parton ? Haast-ban ebédelünk, Megan elhúz, én még téblábolok egy darabig.
A West Coast úgy vár mind ahogy a nagy könyvben meg van írva; zuhogó esővel. Őserdő, égszakadás, hajtok mind állat az éjszaka kőzepén. Csuromvizesen érekezem a Paringa tóhoz, az eső még mindig szakad, de a sátrat fell kell húznom.
Mesés hangulat ébredéskor. Korán kelek, száritom a cuccokat, sátrat. A Paringa tó tíz pontos, de állitólag didymo fertőzőtt. Skót kerékpáros pár épp a másik írányban halad. Ők is szedelőzködnek, épp úgy mind útitársam, Megan. 11 óra körül indulunk, Megan újbol elhúz, nem bírom követni szusszal.
Fantasztikusan szép az út. Fox glacier gyalogtúra. Vad száguldás (60-70km/h) lejtőn, töksötétben, de én ki vagyok világitva mint egy karácsonyfa. A skótok nagyon jó szálláshelyet ajánlottak, puha a fű, szép a kilátás.
Kellemes meglepetés az ébredés, a skót gyönyörű helyet ajánlott, az este nem is láttam a sötétben. Ferencz Jóska gleccser tíz pontos, pár órás gyalogtúra. Rib eye steak fincsi a Speights reptéri kocsmában. Helikopterek zajosak, állandoan szállnak fel/le, cipelik a turistákat gleccsertúrákra. Ezután egyre lapossabb a táj, és több a farm.
Rendőr újból rámijeszt (sisak nélkül biciklizek, és az errefele kötelező), de csak azt kérdezi meddig megyek ma este. Ferencz Jóska után kissé szomorkás a hangulatom, csak a part kedvéért nyomom a pedált.
Elég szomorú nap, semmi kedvem biciklizni. Estefele ráadásul az eső is elered. Hull kegyetlenül. Érdekes módon az esöben kissé helyrejön a kedvem. Greymouthba tökikg vizesen érkezem, de aránylag vidám vagyok. Sült a kocsmában, alvás a motelben.
Durva eső miatt elhalasztom az indulást egy nappal. Itt rohadok a motelben majd egész nap. Két év alatt nem néztem annyi TV-t mint itt reggel 8-tól du. 3-ig.
Végre! Kisütött a nap. Tengerpart, sziklák, pálmaerdők. Punakaki látványos; minden lyukból nagy robajjal tör fel a tenger, akár a parttól száz méterre is.
Két vadász ébreszt fel. Buller folyót követem egész nap. Murchison kávézó, kandalló, spanakopita, sör. Forgalom kicsivel nagyobb, de még mindig nem vészes (óránként tíz autó:-).
Utolsó nagy nap. A Roberts hegyig mászunk keservesen, de azután hosszan lefele és hátszél du. 4-ig. Utána eső és szembeszél. Kis falusi kocsmában ebédelek. Nagyon hangulatos.
Szőlő ameddig a szem ellát, nagyon nehéz lopni, mindenhol kerités és tábla amin azt írja: shooting in progress. Nem vicc, hallom is a lövéseket. Blenheim motel, újból teleszóróm a szobát csuromvízes ruhákkal.
Nagyon rövid út Blenheim és Picton között. De rém kényelmetlen, mert tele van autóval. Sokan vannak, szűk az út, a fele kamion. Hajókázás, a Queen Charlotte Sound még mindig lenyűgöz. Ennek biztos helye van abban a bizonyos listában amit látnod kell mielőtt meghalsz.